Ritmusok fiziológiás hatása – ritmus és manuálterápia

2019. május 09.

Ma már szinte mindenki ismeri Dr. Masaru Emoto japán vízkutató munkásságát, legalábbis azt a részét, melyben különböző típusú zenék vízkristályokra gyakorolt hatásait vizsgálta. Ötletes – és nem utolsó sorban megismételhető – kísérletekkel bizonyította ezen hatások sokszínűségét. Én azonban most nem erről a közismert kísérletsorozatról szeretnék beszélni. Inkább ezeknek a hatásoknak a szakrálisabb okait és okozatait helyezném a középpontba. Tehát nem magának a megkomponált zenének, hanem annak alapvető, esszenciális egységének a ritmusnak a fiziológiás hatásairól írnék, vélhetően kevésbé ismert, ám remélem hasonlóan izgalmas dolgokat…

dinamikus rapid masszazs irodai masszazs rendezvenymasszazs sportmasszazs szekes masszazs szekmasszazs munkahelyi masszazs masszazs oktatas stresszoldo masszazs manager masszazs konferencia masszazs office massage dynamic rapid massage masszazs tanfolyam legjobb masszazs eros masszazs profi masszazs relax masszazs fejmasszazs sports massage event massage lenduletkoordinacio mozgasergonomia legzesergonomia ergonomia ritmus dinamika gerinctorna tartasjavitas

A ritmus fogalma

Egy mozgásban, változásban, vagy valamilyen folyamatban megfigyelhető szabályos, kiszámítható, mintaszerűen ismétlődő hullámzás, lüktetés.

Ily módon tehát ritmusa nem csak egy zenének lehet, de bármilyen más művészetnek, (festés, építés, verselés, stb), mozgásformának (futás, biciklizés, tánc, stb), vagy egyéb, épp változásban lévő dolognak is. Magának az Életnek – és benne az élőlényeknek – is van egy ritmusa, mely tükrözi a benne/bennük zajló változás folyamatát.

Már az atomok szintjén megfigyelhető a ritmikus lüktetés; és miként az atomok alapját képezik a molekuláknak, sejteknek, s így az összes élőlénynek, úgy ritmusuk is alapját képezi ezen élőlények életritmusának.

A gyorsabb ritmus aktívabb működést, nagyobb hatékonyságot, ugyanakkor nagyobb fokú elhasználódást von maga után. A lassabb ritmus lassabb működéssel jár, viszont cserébe energitakarékos és „felhasználóbarát”. A ritmus – mint minden más – szintén változhat, gyorsulhat, lassulhat különböző hatásokra.

Egy élőlény életritmusa annak életfolyamataiban nyilvánul meg, úgy mint az emésztés, kiválasztás, anyagcsere, keringés, stb.

Ezen folyamatok hosszú távú összesítése adja az adott élőlény általános fiziológiás ritmusát, az épp aktuálisan zajló folyamatok pedig a pillanatnyi fiziológiás ritmust.

Légzéssel, relaxálással és különböző fizioterápiás módszerekkel hatni lehet a pillanatnyi fiziológiás ritmusra. Ha ezeket beépíti az ember a hétköznapjaiba – azaz rendszeresen alkalmazza -, akkor hosszú távon az általános ritmusunk is átalakul.

Szervezetünk ritmusára hatással van annak fizikai és mentális környezete; úgymint a hőhatások, a fizikai fájdalom, az éhségérzet, az érzelmek, vagy az általános közérzet.

Az anatómiailag fejlettebb lényeknél – így az embernél is – azonban az összes környezeti hatás egyetlen nagy, központi ráhatásban nyilvánul meg. Ez a szívritmus. A környezet hatást gyakorol a hormontermelő mirigyekre, amik különböző hormonokat kezdenek termelni, a megfelelő hormonok pedig befolyásolják a szívritmust. E mechanizmus által tehát az összes fizikai és érzelmi változás az életünkben hatással van szívünk ritmusára. Maga a szívritmus pedig önmagában egy olyan erős fizikai hatás a szervezetünkben, ami nagy mértékben meghatározza, sőt megalapozza működésünket, általános és pillanatnyi fiziológiás ritmusunkat.

Életkortól, életviteltől és aktivitástól függően tehát a normál szívritmus egyénenként eltérő; és az említett hatások miatt kisebb-nagyobb mértékben állandó változásban is van. Azonban mindettől függetlenül:

Ha az aktuális értékhez képest a szívritmus lelassul, az nyugtatólag hat az élőlényre, ha pedig felgyorsul, az élénkítően.

A hormonok révén ez nyilván oda-vissza működik, azaz ha megnyugszunk, lelassul a szívünk, ha pedig „helyzet van”, akkor elkezd verni, hogy élénkebbek legyünk. Bizonyos terápiákban azonban (pl. zeneterápia, vagy manuális terápia) azáltal, ha a szívritmusnál lassabb ütemű zenéket/fogásokat választ a terapeuta, akkor ezzel is támogathatja a relaxációt, megnyugvásra sarkallhatja a szívet. Ellentétben a gyorsabb ütemű zenék aktivitásra, „pörgésre” ösztönöznek, ahogyan a gyorsabb ütemű fogások is például egy felkészítő sportmasszázsban.

Az emberi szív egészséges ritmusa aktivitástól függően percenként 60-100 BPM (Beat Per Minute = percenkénti leütés).

A szívritmusnál lassabb, kevesebb percenkénti leütést számláló zenék tehát fizikálisan nyugtatólag hatnak ránk, a gyorsabbak pedig élénkítőleg.

Kezelőként hogyan válasszunk ritmust, vendégként hogyan válasszunk módszert?

A fentiek nyomán terapeutaként például egy manuálterápiás kezelés alkalmával is hatékonyabbak tudunk lenni, ha e tudás birtokában a célhoz mérten választunk ritmust vagy fogást; vendégként pedig kiválaszthatjuk az igényeinknek leginkább megfelelő stílust, rendszert. Masszázs során, a közvetlen fizikai behatást követő anatómiai változások egy bizonyos mértékig eredendően relaxálják és energetizálják is a szervezetet; azonban a kezelő tudatosan megválaszthatja, hogy a relaxációt vagy az élénkítést szeretné jobban segíteni munkájával. Amennyiben az előbbit, úgy a szívritmusnál lassabb ütemben kell kiviteleznie a fogásokat (pl. Lomi-lomi masszázs, vagy a Svédmasszázs lassú, hosszan simító fogásai, formái); ha pedig az utóbbit, akkor legalább a szívritmussal megegyező, vagy annál gyorsabb ritmusban kell dolgoznia (pl. Sportmasszázs, Dinamikus Rapid Masszázs). Egyes komplexebb, művészibb technikák, mint például a Ma-Uri masszázs, vagy a Zeneterápiás Masszázs – együtt alkalmazzák a zeneterápiát és a manuális terápiát.