Energetika a manuálterápiában és azon túl

2023. december 18.

Mi az a vibrálás, amitől élünk? Mi az a töltés, ami kering bennünk? Az emberi szervezet legfontosabb anatómiai struktúráit a nyugati világ nyelvén már nagyon sok könyv és írás mutatta be a manuális terápiák vonatkozásában csakúgy, mint azon túl. Oda-vissza tudjuk, hogyan működnek az izmok, hogy zajlik a kiválasztás, hogyan vezeti az erőt a myofasciális rendszer az anatómiai erővonalak által, vagy hogyan terjed az ingerület egyik idegsejtről a másikra. Arról azonban sokkal kevesebb szó esik a mi kultúránkban, hogy maga az az „ingerület”, az micsoda.

Mi az a misztikus erő, ami hierarchiába szervezi és élteti a testünket? Mi az a megfoghatatlan dolog, ami érzelmeket „okoz”, ami ötleteket ad és ami döntéseket biztosít azok kivitelezéséhez? Vajon mi az az „elektromos jel”, ami továbbítódik egyik idegsejtről a másikra? Mi az az erő, aminek biztonságos elvezetéséhez a myofasciális rendszer áttéteket képez a szervezetben az anatómiai erővonalak révén? Mi az a „tűz”, ami mozgat minket és az összes élőlényt? Vajon mi az a valami, ami egy élő lényt megkülönböztet egy halott lénytől? Ebben a cikkben az anyag és az energia esszenciális kapcsolatáról, valamint az érzelmek és gondolatok fiziológiai szerepéről igyekszem érthetően és érdekesen írni, megpróbálva összehangolni a tudományt és a hagyományt.

energetika a manualterapiaban es azon tul

Az energia és a modern tudomány

Az anatómia és az energetika egységét sokáig csak a hagyományőrző keleti tudományok értették és fogadták el. Némi szemléletváltásnak és a technológia fejlődésének köszönhetően azonban manapság már a nyugati tudomány számára is kezd bizonyítást nyerni a testben futó energiapályák (meridiánok), vagy a testet körülvevő sugárzó energiaburok, az aura jelenléte, melyek egyébként szemmel nem láthatóak, legalábbis a legtöbbünk számára.

A modern ember azonban sokáig tagadta azt, amit nem láthat a szemével és nem foghat a kezével. Saját maga építette belső falait e témával kapcsolatban, bár nagyon lassan, de a kvantumkutatások kezdték el lerombolni.

Ezek ugyanis felismerték, hogy anyag és energia egy és ugyanaz. Rezgés. Hullám. Mi emberek – és az összes élőlény -, csak bizonyos rezgésszint alatt vagyunk képesek érzékelni az energia formáit, legalábbis fizikai érzékszerveinkkel.

Amit hétköznapi nyelven „anyagnak” nevezünk, az alacsonyabb rezgésű, összesűrűsödött energia (információ), ami ily módon látható és tapintható. Ezzel szemben, amit „energiának” szoktunk hívni, az nem sűrűsödött össze, mert magasabb a rezgése, így fizikai érzékszerveinkkel közvetlenül nem érzékeljük, legfeljebb csak közvetetten, a megnyilvánulásait.

A különböző érzelmek és gondolatok továbbá, túl azon, hogy maguk is energiák, az energia összes többi formájára – így az anyagra is – hatással vannak, emelve vagy csökkentve azok rezgésszintjét aszerint, hogy mennyi ideig, milyen koncentrációban és milyen minőségben vannak jelen.

A materializmustól elvonatkoztatni képtelen ember számára viszont sokszor nehéz érteni és elfogadni a tudománynak ezen új területét. Einstein, Tesla, Neumann és társaik azonban nyugati ember létükre is képesek voltak kitörni a materializmus kalitkájából, s így egy sokkal szélesebb, sokrétűbb univerzum kapujához vezetni azokat, akik egy mélyebb szinten szeretnék érteni a világ, az élőlények és önmaguk működését. Ötleteik és kutatásaik nyomán sok olyan eszközt és műszert tudott építeni a modern tudomány, amikkel újra meg újra képes túlmutatni önmaga határain.

Például ma már mérésekkel bizonyítható, hogy a szövetek azon részei, ahol a meridiánok futnak, sokkal magasabb rezgéssel és elektromos potenciállal rendelkeznek – azaz energiával telítettek –, mint a környező szövetek.

Ily módon, műszereivel a nyugati ember a saját nyelvén újra feltérképezte az emberi szervezet meridiánvonalait, amik nagy meglepetésére pontosan ugyanott futnak, ahol az ősi kínai orvosi könyvek leírják.

A fasciarendszer szerepe az energetikában

Egy nagyon érdekes és sokatmondó összefüggéssel folytatnám is az előző gondolatot, hadd jöjjenek azok az „AHA” élmények. Szóval amióta a nyugati ember odafigyel az anatómia mellett arra a rá jellemző nyelvezettel elektromos töltésnek elnevezett valamire is, ami jelen van az élő szervezetekben, azóta az ezt mérő műszereivel azt is sikerült megállapítania, hogy a meridiánok – amik jelentős elektromos töltéssel rendelkeznek – konkrétan a fasciákban leledzenek. Ezért van az, hogy lefutásaik mutatnak némi hasonlóságot az anatómiai erővonalakkal.

Ezért van továbbá az is, hogy nyugati kifejezéssel mondva a fasciarendszer felelős az elektromos potenciál vezetéséért és az erőátvitelért a szervezetben.

Talán az sem véletlen, hogy Tom Myers – az Anatomy Trains nevű modern fizioterápiás „biblia” szerzője – nem egyszer „képletesen” anatómiai meridiánoknak nevezi ezeket az erővonalakat. Úgy gondolom, hogy a kelet és a nyugat ilyesfajta szinkronizálása, a különféle szemléletek és nyelvezetek integrálása nagyon fontos a megértéshez vezető úton.

Hagyomány, modernitás és a közös lényeg

Mind a modern fizika, mind a hagyományőrző szemlélet és orvoslás nyelvén az anyag összesűrűsödött energia. Ez azt jelenti, hogy mielőtt összesűrűsödött volna, már akkor is létezett, csak más formában.

Minden anyag létrejöttét megelőzi egy bizonyos morfogenetikus mező összpontosulása a térben, ami még szemmel nem látható, és ami egy élőlény esetében egészen annak haláláig ott marad a teste és a szervei körül, mintegy „felügyelve” azokat. Ezekkel a szervi mezőkkel és funkcióikkal, valamint a rájuk ható érzelmi és mentális töltésekkel foglalkozik például a hagyományos kínai orvoslás.

A legfőbb bizonyítéka annak, hogy ezek a mezők, ezek az elektromos töltések jelen vannak és munkálkodnak bennünk és a szervezetünkben, maga az életünk. Gondolj csak bele. Egy hulla – akiből tovaszállt minden töltés – teste és szervei nagyon hamar lebomlanak és megsemmisülnek a halála utána. De a te tested nem. Nem, amíg élsz.

Ez a vibráló elektromos mező, ez az érzelmekkel, gondolatokkal és tömör információval átitatott vezérlőrendszer sok évtizeden keresztül, egész életedben körülvesz, irányít, meghatároz és vigyáz rád.

Ha nyitott szemmel jársz és kutakodsz a világban, észreveheted, hogy ezt a bizonyos erőt, ezt a világot és az élőlényeket éltető energiát minden kultúra megnevezi valahogyan. A kínai orvoslás csí-nek hívja, az indiai práná-nak, a japán kí-nek, a polinéz máná-nak és így tovább. A nyugati tudomány bioenergiaként vagy bioelektromosságként definiálja, sőt, némely szakterületen egyszerűen csak energiaként írja le, ami a közismert megállapítás szerint „sosem vész el, csak átalakul”. Minden értelmezést és elnevezést áthat azonban egy jól érzékelhető közös lényeg, amit láthatóan a holisztikusabb keleti hagyományok már évezredek óta tudnak, a részleteket kutató nyugati ember pedig szép lassan fedez csak fel magának, ahogy okosodik.

Ez a bizonyos közös lényeg, a visszavezetett alaptudás tehát az, hogy az univerzumot egyetlen hatalmas energiafelhő (kollektív információbázis) alkotja és élteti, mely kisebb-nagyobb méretekben, változatos formákban és rezgésekben (pl. hő, mozgás, anyag, gondolatok, érzelmek,) mindenben megtalálható, így az emberben is.

Ez az energia, ez a mindent átjáró elektromos potenciál folyamatos mozgásban, folyamatos változásban van, mindig formálódik, ám globálisan nézve sosem lesz több vagy kevesebb. Az egész emberi szervezetet is áthatja, de vannak bizonyos pontok, testrészek, ahol nagyobb mértékben és rezgésszámmal van jelen, illetve érintkezik, cserélődik a külvilág energiáival.

Az agy, mint egy vevőkészülék

Az energiapályáknak szoros a kapcsolatuk a nyugati értelemben vett idegrendszerrel, nem csak a fasciák beidegzése révén, de azon túl is. A transzperszonális pszichológia egyik atyja, Stanislav Grof kutatásai affelé mutatnak, hogy az agy – mint egy vevőkészülék – „fogja az adást” és sugározza, azonban a nagy energiamező, a kollektív intelligencia az agytól függetlenül is létezik.

Amit agyunk képes felfogni és értelmezni az áramló energiából, az a rész alkotja tudatunkat, az pedig, ahogyan képes feldolgozni azt, képezi aktuális személyiségünket, elv- és hitrendszereinket. Amit nem tudunk felfogni és értelmezni az áramlásból, de mégis átáramlik rajtunk, az a rész alkotja tudatalattinkat és álmainkat, a nagy, személyes morfogenetikus mátrixunkat.

A testtartás és az energiaszint összefüggései

A sok-sok magas rezgésű energiavezeték közül, melyek az egész testünket és az összes szervünket behálózzák – csakúgy, mint az anatómiai rendszerek esetében – vannak fő- és mellék-, valamint központi vezetékek. E vezetékek neveit illetően a ’meridián’ kifejezéssel találkozhatunk legtöbbször. A fő vezetékeket irányító központi meridiánok – csakúgy, mint az idegrendszernél – a törzs mentén futnak. Ezek vonalán vannak bizonyos energiagyűjtő és elosztó központok. A kínai orvoslás 3 Dantient (tantyien), a szanszkrit hagyomány 7 Chakrát (csakra) nevez meg, mint ilyen mezőket. Utóbbi kifejezés később a buddhizmussal szinte az egész Távol-Keleten, majd nyugaton is elterjedt.

A csakrák folyamatos forgásban vannak, ezalatt pedig gyűjtik és közvetítik az energiát a test minden részéhez. A tenyereink és talpaink mellett a gerincünk két végén – az anatómiai gátnál és a fejtetőn (a nagykutacsnál) – van a két legfontosabb kapcsolódási és cserélődési pont a külvilág energiáival.

Ebből kifolyólag gerincünk úgy működik, mint egy szívószál. Ha „egyenes” – azaz a görbületek ideálisak –, akkor áramlik benne a legjobban az energia. Normál esetben ilyenkor sugárzik belőlünk az életerő. Ha azonban megtörik (pl. rossz tartás), akkor csak kevesebb életerő jut be és ki rajta. Az ilyen ember levertebb, fáradékonyabb, gyengébb, kevésbé sugárzó és fogékonyabb a betegségekre.

A magasabb energiaszint, illetve az energia akadálytalan áramlása magasabb rezgéssel, magasabb szintű sejtaktivitással, relatíve nagyobb intelligenciával, tisztább és élénkebb érzelmekkel, nagyobb fokú optimizmussal, erősebb fizikummal és ellenállóbb immunrendszerrel jár együtt.

Akinek rossz a tartása, általánosságban véve megfigyelhetjük, hogy sokkal sűrűbben betegeskedik, észrevehetően hajlamosabb a depresszióra és a pesszimizmusra, mint az, aki jó tartással él. A tartásunkkal tehát befolyásolni tudjuk az energiaszintünket és a lelkiállapotunkat, érdemes azonban tudni, hogy ez a jelenség fordítva is megtréfálhat minket.

dinamikus rapid masszazs irodai masszazs rendezvenymasszazs sportmasszazs szekes masszazs szekmasszazs munkahelyi masszazs masszazs oktatas stresszoldo masszazs manager masszazs konferencia masszazs office massage dynamic rapid massage masszazs tanfolyam legjobb masszazs eros masszazs profi masszazs relax masszazs fejmasszazs sports massage event massage lenduletkoordinacio mozgasergonomia legzesergonomia ergonomia ritmus dinamika gerinctorna tartasjavitas

A kézrátételes terápiák működési elve

A gerincvégződések mellett a tenyereken és a talpakon szintén nagy mennyiségű „légnemű” energia áramlik be és ki a szervezetbe. Ha a végtagok izmai egészségesek, az energia itt is sokkal könnyebben mozog.

Ha valaki beteg, és egy egészséges ember csupán ráteszi a kezét bárhová a testére, sokszor már akkor gyógyhatást fejt ki rá pusztán azzal, hogy érintésével több energiához juttatja beteg társát, így erősítve annak immunrendszerét. A különböző kézrátételes gyógymódok – mint például a reiki vagy a delejezés – ezen az elven hatnak.

A különbség mindössze annyi, hogy ha valakinek ez a mestersége, akkor tisztában van azzal, hogy mely pontokra, testtájakra kell tennie a kezét, hogy még jobb hatást érjen el; illetve gyakorlata van abban, hogy a vizualizációt segítségül hívva elméjével több gyógyító energiát koncentráljon tenyereibe, illetve ő irányítsa az energiacserét.

Egy masszőrnek vagy manuálterapeutának, bár elsődlegesen mechanikai behatással dolgozik, mégis fontos tisztában lennie ezzel a „mellékhatással”, esetleg tudatosan gyakorolnia ezt a mesterséget, hogy munkáját magasabb szintre emelhesse.

A gondolat, mint esszenciális energia

Nicola Tesla szerint, ha meg akarjuk érteni a világot és annak működését, energiákban és hullámokban kell gondolkodnunk. Ő volt az első ismert tudós, aki ezt kijelentette, és akinek a találmányai bizonyították is az igazát. Kutatásait alapul véve azóta az energiának számos fajtáját és megnyilvánulási formáját ismertük meg és jegyeztük le, és valószínűleg számunkra ismeretlenek is vannak még.

Egy nézőpont szerint, vannak olyan energiák, melyek közvetlenül a tudat által nyilvánulnak meg, mint például a gondolatok és az érzelmek. Vannak olyanok, amik közvetve, rendszerint ezek következményeiként jönnek létre. Ilyenek például a hőenergia, a mozgási energia és a többi reakciós energia, amik ezekre reagálva lépnek működésbe.

Az anyag is egy reakciós energia, csak rendkívül sűrű, koncentrált formában. Azokat az energiákat, amelyek még nem manifesztálódtak fizikai formákká (anyaggá) és még nem is álltak össze az azt megelőző koncentrált morfogenetikus mezőkké, elsődleges vagy esszenciális energiáknak is nevezhetjük (spontán gondolatok, érzelmek). Az esszenciális energiák – bizonyos feltételek megléte mellett – táptalajként szolgálhatnak a másodlagos energiák, azaz a morfogenetikus mezők létrejöttéhez, melyekből aztán anyag születhet. Ez valahogy a következőképpen történik.

Az erős és/vagy tartós érzelmek és gondolatok hőt és mozgást gerjesztenek a térben. Ez a reakciós mozgolódás szép lassan összegyűjti és kialakítja az adott gondolatok és érzelmek információival átitatott specifikus, immár energetikailag „tömörebb” morfogenetikus mezőket. E mezők aztán tovább sűrűsödve, a „beléjük írt kódok” alapján létrehozzák az adott tulajdonságokkal rendelkező anyagokat, amiket ebben a hierarchiában harmadlagos energiáknak nevezhetünk.

Egy fizikai testtel rendelkező élő ember esetében a gondolat, mint „mag” elvetése tudatossággal és kitartással párosulva egy olyan monumentális energiafolyam kezdetét jelentheti, melyről a vetés pillanatában sokszor még fogalmunk sincs, és ami magán a gondolaton túl fizikai tettek és változások sorozatában is megnyilvánul. Egy találó mondás szerint:

1. Vess gondolatot, és tettet aratsz.

2. Vess tettet, és szokást aratsz.

3. Vess szokást, és jellemet aratsz.

4. Vess jellemet, és sorsot aratsz.

A tiszta energiák és a vizualizáció jelentősége

Az előzőekben taglalt sorrend megkerülhetetlen és nagyon fontos az energiák mozgatása és tisztasága szempontjából. Ezen átalakulások folyamának törvényszerű sorrendjét nem tudjuk felcserélni, még akaratlagosan sem. Hátráltathatja azonban az energiák transzformálódását és tisztaságát, ha elkövetjük azt a hibát, hogy miután gondolatainkat tettekre kívánjuk váltani, és azokat a tetteket elkezdjük végrehajtani, közben már nem arra gondolunk, hanem valami másra. Ilyenkor a tettek üres cselekedetekké válnak, energiáik tisztátalanok lesznek és nehezebben transzformálódnak át a magasabb szintekre, mivel gondolatainkkal már más morfogenetikus mezőt táplálunk.

Ellenben, aki végig céltudatos és a cselekvés fázisai alatt is arra gondol, amiért és ahogyan azt csinálja, annak a tettei erővel és értékkel bírnak, és mélyebb, határozottabb lenyomatot hagynak a fizikumban.

Hogy a manuális terápiák példájával éljek, amikor például valaki manuálterápiás kezelést végez egy emberen, és közben másra gondol vagy képtelen kordában tartani csapongó érzelmeit, annak a munkája kevésbé lesz hatékony. Annak a tapintása és a többi érzékszerve kevésbé lesznek kiélezve arra, amit épp csinál, így kevésbé tud eredményes lenni. Aki viszont a munkája közben arra gondol, ami a konkrét célja vele, azaz végig tudja, hogy mit miért tesz, abban beindul egy kreatív energiafolyamat.

Ha egy manuális terapeuta a figyelmét végig ott tartja a munkáján, és anatómiai és energetikai tudását megpróbálja vizualizálni, számára megfelelő alapok és kellő mértékű lelkiismeretesség mellett magától jönnek azok a megélések, hogy attól, amit épp csinál, hogyan indul be a vér-, az energia- és a nyirokkeringés, ettől aztán hogyan erősödik az immunrendszer, hogyan oldódnak az izomgörcsök, és egyáltalán hogyan vezeti a kezeivel az energiát abban a másik emberben.

Az ilyen terapeuta tapintása kifinomul, jobban érzi mikor, hol, mit és hogyan kell csinálnia, és így sokkal hatékonyabb lesz a munkájában. Saját magát is jobban átlátja ilyenkor, eredményesebben és kreatívabban tud alkalmazkodni az aktuális helyzethez. Figyelmét nem megosztva egészként tud jelen lenni, s ezért testében és kezeiben jobban áramlik ilyenkor a gyógyító mozgási, hő- és mentális energia. Aki így teszi a dolgát, az sokkal hamarabb jut sokkal magasabb szintekre abban, amit csinál, legyen szó bármiről is.

Az ‘Anya-Germek’ kapcsolat

Megpróbálom pár hasznos hasonlat és szemlélet mentén összegezni neked az anatómia és az energetika viszonyát, hátha rálelsz még egy-két hasznos gondolatra. A hierarchiát nézve az eddigiek után már nem mondok újat azzal, hogy a „légnemű” energia felsőbbrendű az anyagnál, hiszen az anyag belőle jön létre.

Ahogyan azonban erre a hierarchiára tekintünk, az a nem mindegy, legalábbis a hétköznapi gyakorlatot nézve biztosan.

A ’felsőbbrendű’ kifejezést hallva valakinek talán az uralás, uralkodás szavak jutnak eszébe, ezek pejoratív minőségeiben (pl. leuralás). Ez nem csoda, hiszen jelenlegi világunkban sok minden működik így. A torz fogyasztói társadalom destruktív programjai alól kikukkantva azonban az egyetemes rendben egész mást jelent a hierarchikus működés. Ott a hierarchiában harmónia van.

A magasabb szint nem leuralja, hanem táplálja az alacsonyabb szintet, az pedig cserébe nem lázad, hanem befogadja a tanítást és a tisztánlátást, ezek mentén pedig együtt mozog és létezik a természet és a világ törvényeivel. Óvja, vigyázza kapcsolatát a magasabb rendűvel, s így viszont táplálja azt. Az Anya-Gyermek archetipikus kapcsolata ez.

Az energia az anyag ‘Anyja’. A morfogenetikus mező nem más, mint tömény érzelmekkel és célzott információval megtermékenyített energianyaláb, amelyből aztán anyag születik e szentség által. Az így létrejött anyagra bizonyos érzelmek és gondolatok táplálóan, míg mások korlátozóan hatnak attól függően, hogy az őt éltető mezőnek mi a funkciója és milyen információkat tartalmaz.

Az anyag – például testünk anatómiai rendszerei – minden esetben hordozza az őt létrehozó energiamező esszenciális tulajdonságait. Ez nem más, mint az anyag harmonikus működésének programja és igényei az anyagi világban. Amíg ezt nem felejti el a ‘Gyermek’, és ezzel összhangban létezve törődik ezekkel az esszenciális igényekkel, addig egészség, tisztaság és erő lakozik benne.

Addig képes befogadni és viszont táplálni ‘Anyját’. A baj ott kezdődik, amikor valami miatt megszakad ez a szent kapcsolat. Ma a féktelen fogyasztás és a materializmus korszellemének mindent ledomináló kelepcéjében kifejezetten könnyű elveszni és megbetegíteni ezt a kapcsolatot. Pedig mindent lehámozva az egészről, a recept egyszerű.

Folyamatos változás, fejlődés, áramlás. Befogadás és elengedés. Ez tartja mozgásban és életben a világot, és annak részeként az embert is. Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja elfogadni/meglátni, az önmaga legbelső valósága és igényei ellen cselekszik, függetlenül attól, hogy tudatában van ennek vagy sem.

A folyamatos áramlás a kulcs. Ahogy testünkben a vérnek, úgy az energiának, azaz a gondolatoknak és érzelmeknek is állandó áramlásban kell lenniük, azok aktuálisan pozitív vagy negatív vonatkozásaitól függetlenül, akkor működnek jól a dolgok.

Ha az áramlás megáll, elakad valamiért (pl. túlságosan ragaszkodunk valamihez, valakihez vagy bármilyen örömforráshoz, vagy nem tudunk szabadulni haragunktól/ félelmeinktől/ bánatunktól), akkor ott mindig valamilyen probléma, rendellenesség, idővel pedig betegség jelenik meg.

Ha nem törődünk az ‘Anyával’ (saját érzelmeink megéléseivel, azok egészséges befogadásával és tovább engedésével, önmagunkhoz és környezetünkhöz való viszonyulásunkkal), akkor számolnunk kell azzal, hogy emiatt leáll, lelassul vagy elakad az energia keringése a szervezetünkben. Ha ez megtörténik, onnantól csak idő kérdése, hogy a testünk is megbetegedjen.

A másik oldalt nézve, ha nem törődünk a ‘Gyermekkel’ (testünkkel, anyagi szerveink épségével és igényeivel, azok jelzéseivel), akkor előbb-utóbb elveszítjük a kapcsolatot a testünkkel, önmagunk fizikai valóságával. Elvész a kapcsolat ‘Anya’ és ‘Gyermek’ között. Az ‘Anya’ (gondolataink, érzelmeink) nem tudja többé táplálni és egészségben tartani a ‘Gyermeket’ (testünket), a ‘Gyermek’ pedig vak lesz önmagára és a világra, melyben létezik. Nem tudja, mit tegyen, merre menjen, s így torz minták alakulnak ki benne.

E torz minták mentén testünk összezavarodik és hamis jeleket kezd küldeni (túlzott éhségérzet, szomjúságérzet hiánya, cukros ételek utáni vágyakozás, irreális fáradékonyság, stb), mi pedig nem tudjuk többé kielégíteni saját alapvető fizikai igényeinket sem, mert nem is tudjuk, hogy mik azok.

A ‘Gyermek’ így sem önmagát nem tudja onnantól ellátni, sem ‘Anyját’ viszont táplálni, s így a hamis jelzések kiterjednek a magasabb síkokra is. Így veszítjük el a kapcsolatot aztán érzelmi igényeinkkel és mentális szükségleteinkkel is, az eredmény pedig ugyanaz. Elgyengülés minden téren, majd betegség.

Hasznos módszerek a harmónia táplálására

E nemes, rendkívül fontos és mindent meghatározó ‘Anya-Gyermek’ kapcsolat ápolásának és helyreállításának sok módja létezik, jószerivel aktív tevékenységek, melyeket te is elkezdhetsz bármikor művelni. A társas kapcsolataiddal, az alkotói kvalitásaiddal és az érzelmi intelligenciáddal való törődést például nem kerülheted meg, ha a célod a valódi fejlődés. Ezekkel táplálod ugyanis magadban az ‘Anyát’, a mindenkori energiaháztartásod nem anyagi részét.

Ennek kiváló módja például a zenélés, a tánc vagy bármilyen művészet. Emellett olyan kézműves tevékenységek is szóba jöhetnek, amikre művészetként tekintesz és amik így segítenek a középpontodban maradni.

Emellett persze nem árt, ha egészségesen élsz, táplálkozol és mozogsz, hogy tisztán tartsd a testedet, lelked templomát, azaz a ‘Gyermeket’.

Az aktív tevékenységek mellé kiegészítőnek passzív módszerek is a rendelkezésedre állnak bőven. Az egyik lehetőség a sok közül a manuális terápiák világa, mint afféle külső támogatás (illetve ha te műveled, akkor ez is egyfajta aktív módszer lehet, bizonyos feltételek és hozzáállás mellett). Bár megannyi masszázs és manuális terápia létezik, melyeknek vannak általános, mindenkor érvényes hatásaik, mégis a kezelő személyiségén és általános elméleti szaktudásán múlik, melyik mennyire hatékony. Az elmélet pedig nagyon sokrétű, és a valódi segítségnyújtás képessége – az EGÉSZség legmélyebb jelentéséből adódóan – holisztikus szemléletet és integrációs képességet kíván.

Érdemes tehát ilyesféle segítőt keresned, vagy ha szakmabeli vagy, akkor az ilyen tudás és szemlélet megszerzésére és elsajátítására törekedned. Ezzel tudod hatékonyan segíteni és ápolni az ‘Anya-Gyermek’ kapcsolatot mind magadban, mind pácienseidben.