Ritmusok fiziológiás hatása – ritmus a fizioterápiában

Ma már szinte mindenki ismeri Masaru Emoto japán vízkutató munkásságát, legalábbis azt a részét, melyben különböző típusú zenék vízkristályokra gyakorolt hatásait vizsgálta. Ötletes – és nem utolsó sorban megismételhető – kísérletekkel bizonyította ezen hatások sokszínűségét. Én azonban most nem erről a közismert kísérletsorozatról szeretnék beszélni, hanem inkább ezeknek a hatásoknak a szakrálisabb okait és okozatait helyezném a középpontba. Tehát nem magának a megkomponált zenének, hanem annak alapvető, esszenciális egységének a ritmusnak a fiziológiás hatásairól írnék, vélhetően kevésbé ismert, ám remélem hasonlóan izgalmas dolgokat…

Egy mozgásban, változásban, vagy valamilyen folyamatban megfigyelhető szabályos, kiszámítható, mintaszerűen ismétlődő hullámzás, lüktetés a ritmus.

Ily módon tehát ritmusa nem csak egy zenének lehet,  de bármilyen más művészetnek, (festés, építés, verselés, stb), mozgásformának (futás, biciklizés, tánc, stb), vagy egyéb, épp változásban lévő dolognak is. Magának az Életnek – és benne az élőlényeknek – is van egy ritmusa, mely tükrözi a benne/bennük zajló változás folyamatát.

Már az atomok szintjén megfigyelhető a ritmikus lüktetés; és miként az atomok alapját képezik a molekuláknak, sejteknek, s így az összes élőlénynek, úgy ritmusuk is alapját képezi ezen élőlények életritmusának.

A gyorsabb ritmus aktívabb működést, nagyobb hatékonyságot, ugyanakkor nagyobb fokú elhasználódást von maga után; a lassab ritmus lassabb működéssel jár, viszont cserébe energiakarékos és „felhasználóbarát”. A ritmus – mint minden más – szintén változhat, gyorsulhat, lassulhat különböző hatásokra.

Egy élőlény általános életritmusa annak életfolyamataiban nyilvánul meg, úgy mint az emésztés, kiválasztás, anyagcsere, keringés, vagy magának az öregedésnek a folyamatában.

Ezen folyamatok hosszú távú összesítése adja az adott élőlény általános fiziológiai ritmusát, az épp aktuálisan zajló folyamatok pedig a pillanatnyi fiziológiai ritmust.

Légzéssel, relaxálással és különböző fizioterápiás módszerekkel hatni lehet a pillanatnyi fiziológiai ritmusra, és ha ezeket beépíti az ember a hétköznapjaiba – azaz rendszeresen alkalmazza -, akkor hosszú távon az általános ritmusunk is átalakul.

Szervezetünk ritmusára hatással van annak fizikai és mentális környezete, úgymint a hőhatások, a fizikai fájdalom, az éhségérzet, az érzelmek, vagy az általános közérzet.

Az anatómiailag fejlettebb lényeknél – így az embernél is – azonban az összes környezeti hatás egyetlen nagy, központi hatásban egyesül, ez pedig a szívritmus. A hormontermelő mirigyek révén az összes fizikai és érzelmi változás az életünkben hatással van szívünk ritmusára, maga a szívritmus pedig önmagában egy olyan erős fizikai hatás a szervezetünkben, ami nagy mértékben meghatározza, sőt megalapozza működésünket, általános és pillanatnyi fiziológiai ritmusunkat.

Életkortól, életviteltől és aktivitástól függően tehát a normál szívritmus egyénenként eltérő, és az említett hatások miatt kisebb-nagyobb mértékben állandó változásban is van. Azonban mindettől függetlenül:

Ha az aktuális értékhez képest a szívritmus lelassul, az nyugtatólag hat az élőlényre, ha pedig felgyorsul, az élénkítően.

A hormonok révén ez nyilván oda-vissza működik, azaz ha megnyugszunk, lelassul a szívünk, ha pedig „helyzet van”, akkor elkezd verni, hogy élénkebbek legyünk. Bizonyos terápiákban azonban (pl. zeneterápia, vagy masszázsterápia) azáltal, ha a szívritmusnál lassabb ütemű zenéket/fogásokat választ a terapeuta, akkor ezzel is támogathatja a relaxációt, megnyugvásra sarkallhatja a szívet. Ellentétben a gyorsabb ütemű zenék aktivitásra, „pörgésre” ösztönöznek, ahogyan a gyorsabb ütemű fogások is például egy felkészítő sportmasszázsban.

Az emberi szív egészséges ritmusa aktivitástól függően percenként 60-100 BPM (Beat Per Minute = percenkénti leütés).

A szívritmusnál lassabb, kevesebb percenkénti leütést számláló zenék tehát nyugtatólag hatnak ránk, a gyorsabbak pedig élénkítőleg.

Kezelőként hogyan válasszunk ritmust, vendégként hogyan válasszunk módszert a fizioterápiában?

A fentiek nyomán terapeutaként például egy masszázskezelés alkalmával is hatékonyabbak tudunk lenni, ha e tudás birtokában a célhoz mérten választunk ritmust vagy fogást, vendégként pedig kiválaszthatjuk az igényeinknek leginkább megfelelő stílust, rendszert. Masszázs során, a közvetlen fizikai behatást követő anatómiai változások egy bizonyos mértékig eredendően relaxálják és energetizálják is a szervezetet. Azonban a masszőr tudatosan megválaszthatja, hogy a relaxációt vagy az élénkítést szeretné jobban segíteni munkájával. Amennyiben az előbbit, úgy a szívritmusnál lassabb ütemben kell kiviteleznie a masszázsfogásokat (pl. Lomi-lomi masszázs, vagy a Svédmasszázs lassú, hosszan simító fogásai, formái), ha pedig az utóbbit, akkor legalább a szívritmussal megegyező, vagy annál gyorsabb ritmusban kell dolgoznia (pl. Sportmasszázs, Dinamikus Rapid Masszázs). Egyes komplexebb, művészibb technikák, mint például a Ma-Uri masszázs, vagy a Zeneterápiás Masszázs – együtt alkalmazzák a zene- és a masszázsterápiát.

Szerző: Nagy Sándor